A Hunnia csipke története
A Hunnia csipke megalkotója Fáy Aladárné született Edvi Illés Gizella, aki 1871-ben született, a Nógrád megyei Tolmácson. Kép 0 Ifjú gyermekkorától kezdve kézimunkázni tanult. Bántotta, hogy a magyar lányok, asszonyok csupa külföldről jött minta alapján készítették kézimunkáikat, mintha valódi magyar minták nem is lennének.
Népművészetről akkoriban nemigen eset szó, nem ismerték a népi hímzéseket, az erdélyi és felvidéki vert csipkéket, de még a régi úri hímzéseket sem. Fellendülést az 1906-os úgynevezett „tulipán-korszak” hozott. Ennek hatására készítette el Fáy Aladárné az első szabadrajzú csipkéjét, egy tulipános mintájú zekét.
„Elhatároztam, hogy a mozgalom maradandó emlékéül olyan vert csipke zekét készítek magamnak, ami csupa tulipánokból áll. Nem ment könnyen, mert a megszokott vert csipke mintákban hasonló virág nem akadt s rá kellett jönnöm a tulipán-forma sajátos szövési módjára.”
Ahhoz igen ragaszkodtam, hogy ne darabokból varrjam a zekét, mert az már nem volna igazi vert csipke. Meg kellett tehát oldanom a szálak elosztását, áramlását az egész zekén végig s több párnából összeállított alkalmatosságon kellett dolgoznom, mivel zeke formájú csipkepárna nincsen. Ennek a fáradtságnak azonban meglett a gyümölcse. Azt a vert csipke zekét hordtam ünneplőben, díszben, a legkülönbözőbb alkalmakkor, évek hosszú során át s ma is teljes egészségnek örvend.
Iparművészeti sikere is volt ennek az első kísérletnek: Györgyi Kálmán, az Iparművészeti Társulat néhai nagyérdemű igazgatója, vándorkiállítások keretében mutatta be akkoriban országszerte. Dékány Árpád a halasi csipke megalapítója pedig egy londoni kiállításra akarta kivinni. Az én részemre azonban minden sikernél többet jelentett a kísérlet maga, mert megtanított arra, hogy csak mernem kell. A vert csipke nagyon megkötött, egyhangú technikája helyébe korlátlan lehetőségek léptek: Úgy verhetem és vezethetem a szálakat, ahogy akarom, s bárminő mintát meg tudok csinálni, csak rá kell jönnöm a szál vezetésére.
Ebből a felismerésből csírázott ki a Hunnia csipke s ebben van ma is a lényege.
( Fáy Aladárné: Hunnia –csipke, Magyar Iparművészet 1936. 5-6 szám) Kép1
Hogy a zeke szövését kikísérletezze készített több tucat kerek lapot, kép2 valamennyit különböző szálvezetéssel. Azt pedig, hogy bármilyen szabadabb formát meg lehet-e szőni, egy széttárt tollú páva rajzán kísérletezte ki. Kép3
„Hogy a szövés lehetőségét kikísérletezzem készítettem több tucat kerek lapot, valamennyit más és más új szálvezetéssel. Arra vonatkozóan pedig, hogy bármilyen szabadabb formát is meg lehet –e szőni, egy széttárt szárnyú páva rajzán kísérleteztem. Ezt a pávát számtalanszor megcsináltam, nyakán és a mellin a természetes formát követő szálvezetéssel, farkán pedig a pávatollak számtalan féle megszövésével. Ez a páva azzal keltett feltűnést, hogy ilyen szabadabb formának vert csipkébe való kivitelét addig lehetetlennek tartották.”
( Fáy Aladárné: Hunnia –csipke, Magyar Iparművészet 1936. 5-6 szám)
Ez volt az első lépés. Ekkor már kezdik gyűjteni a magyar népművészet mintáit, hogy megmentsék az utókor számára. Eközben Fáyné megismeri a sárközi fehérhímzéseket, azok álomszerű szépségét és gazdagságát és megpróbálta csipkébe átültetni. Munkája sikerrel járt. Megszületett a Hunnia csipke.
Az eleinte nagyon lassan készülő csipke az évek során sokat egyszerűsödött, így alkalmassá vált, hogy keresetet biztosítson és értékesíthető legyen. Évente tanfolyamokat tartott és ügyes kezű tanítványai munkáiból külföldre is rendszeresen szállított. Londonból például állandó megrendelése volt.
1924-ben kiállítást rendeztek a Budapest Ráday utcai református teológia épületében, ahol Kájel Endre balatonendrédi református lelkésszel együtt mutatták be a csipkéiket. Fáyné csipkéi ettől kezdve viselik a Hunnia nevet. Cikk 1
1929-ben az Erő című újságban, majd 1936-ban a Magyar Iparművészetben jelenik meg egy-egy cikk, melyben Fáy Aladárné ír a Hunnia csipkéről. Cikk2 cikk 3
Egyik tanítványa , özv. Möller Istvánné 1936-ban csipkeverő telepet létesített Kőröstarcsán. Munkáikról 1938-ban a Magyar Iparművészet 2. számában jelennek meg fényképek.
1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra készült a kőröstarcsai Műhelyben Horthy Istvánné részére egy magyarruha köténye és fátyla. A Magyar Iparművészet 1938. 7. számában közlik ezek fényképeit. Cikk 4
Az 1940-es magyar Iparművészet 10. száma újra bemutat néhány Kőröstarcsán készült Hunnia mintát, melyek akkor már védett, emblémával ellátott csipkék voltak.